Anyám.
Imádság kimondani a szót. Vigyázó szeretetének
köszönhetem erômet, hitemet.
Egész életem álmodozó nagy szerelem, boldogság,
küzdelem, sötétség, ahol megjelent egy fénysugár,
a hitnek, szeretetnek olyan ereje, amit a gyerek érez, ha
megfoghatja anyja kezét.
Köszönöm kezed érintését, Valika.
Hálával tartozom a bizalomért azoknak, akik lelküket,
szívüket kitárva a kamerám elé álltak.
A teremtô Isten legyen irgalmas hozzánk.
1994. május 4.
Minden
ember fel kell, hogy magát áldozza,
mert áldozatok nélkül
nem tudja megteremteni a saját hitelét.
Az embernek egész életében
tisztességesen kell ahhoz élnie,
hogy sok évvel késôbb is hitele legyen
annak a munkának, amit csinál.
Balla Demeter ars poeticája
Emlék
A Körös-parti
tanyára
ránehezedik az este.
Két kezében lámpával, tejjel
jött anyám a házba - köcsögökbe szûrte
- a lámpát eloltva - apámat vártuk.
Tejszagú ölébe vett s
az ablakon át néztük
a közeli kövesúton
hogyan imbolyognak a ritkuló
szekerek viharlámpái,
a suhanó autók fényei.
A nagy csendben hozzánk
kéredzkedett feketemacska
dorombolását hallgattuk,
- ha abbahagyta cirógattam
s pattogva villódzott a szôre
mint égen a csillagok.
Kis-húgom álmával bíbelôdött
sokszor én is mélyen aludtam
mikor a fogattal hazatért apám.
Mulató
idô
Álomkóros
hajóm
irányvesztetten
már a homokpartot szeli
s megáll a sziklafalnál.
Feljutni oda
van még reményem?
A felettem keringô madarak
szárnyait csodálom.
Rám szakad a magány.
Mulató
idô,
hagyj aludni végre!
Vízió
Anyám ujjait tördeli.
Fûrészek
járnak
át meg át rajtam,
a sötét szekrényben
az illuzionista pengéje.
A síneken
sírsz,
véreddel haldoklom.
Egy elhúzott
retesz,
beleüvölt az éjszakába.
Idô!
Hagyj!
Keserves ébredés.
Anyám alig lélegzik már.
Attila
Göcsei
Attilára emlékezem,
akit
harmadmagával
halálra
gázolt egy teherautó vezetôje.
Néhány
napja még
köszöntöttük egymást,
feleségedbe karolva csillogtak szemeid
- boldogok votunk,
- már csak Ô az.
Görcsbe ránduló ajakkal imádkoztunk:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben
szenteltessék meg a Te neved
jöjjön el a Te országod
- és legyen meg a Te akaratod,
- legyen meg a Te akaratod,
feleségedbe karolva csillogtak szemeid,
köszöntöttük egymást
néhány napja még.
Violám
Violával
egy éve
bontakozott szerelmünk,
- az évfordulóra nagyon megerôltettem
az eszemet,
vettem egy óriási csokor fehér violát.
Szívtam a fogamat, mert a viola
drága volt, de
Viola a legdrágább nô,
ki kell tennem magamért.
A hatás izgatott.
Megérkezett.
Derült égbôl villámcsapás, dörgés
felhôszakadás,
nagy szemébôl könny esô
- utálom a nevemet,
allergiás vagyok a violára,
mindig arról álmodtam,
hogy Valinak hívjanak.
Zokogott - én vígasztaltam, öleltem,
észre sem vettem, hogy
Valival táncolunk a violán,
ó, mit is beszélek Violám.