Emlék
A Körös-parti tanyára
ránehezedik az este.
Két kezében lámpával, tejjel
jött anyám a házba – köcsögökbe szűrte
– a lámpát eloltva – apámat vártuk.
Tejszagú ölébe vett s
az ablakon át néztük
a közeli kövesúton
hogyan imbolyognak a ritkuló
szekerek viharlámpái,
a suhanó autók fényei.
A nagy csendben hozzánk
kéredzkedett feketemacska
dorombolását hallgattuk,
– ha abbahagyta cirógattam
s pattogva villódzott a szőre
mint égen a csillagok.
Kis-húgom álmával bíbelődött
sokszor én is mélyen aludtam
mikor a fogattal hazatért apám.